reformáció magyar irodalma: A reformáció irodalmának ált. jellemzői: a) a reformáció tanainak hirdetését szolgáló agitatív célzatúság; b) az ennek leginkább megfelelő, a szóbeliség és írásbeliség határán álló műfajok (ének, dráma, prédikáció) előnyben részesítése; c) a kolostori, deák és humanista irod. mindazon elemeinek egyesítése, mely alkalmas volt a hitújítók tanainak terjesztésére; d) az irodalmi anyanyelvűség gyors elterjesztése. -

1. 16. sz. műfajok. a) A vallásos értekező próza (vitairat, káté, prédikáció) első képviselője →Dévai Bíró Mátyás (†1545) helyesírási tankv-e, az Orthographia Ungarica, azaz igaz írás módjáról való tudomány (Krakkó, 1538 e.). Ozorai Imre De Christo et eius Ecclesia, item de Antichristo einsque Ecclesia (Krisztusról és egyházáról, valamint az Antikrisztusról és annak egyházáról; Krakkó, 1535) c. munkája az első prot. szellemben fogant m. kv., s annak az élőbeszéd-modornak első jelentkezése, melyet később Heltai Gáspár bontatoztatott ki. - A gazdag katekizmus-irod. (káté) meghatározásaival, imáival a m. értekező és elbeszélő próza fejlődését alig mozdította elő. Fontosabb szerzők: Gálszécsi István (az első prot. énekeskv. szerk-je), Székely István (tört-író), Batizi András (énekszerző), Heltai Gáspár, →Melius Juhász Péter. -

b) A ~ (kb. 1530-kb. 1570) új írótípusa: a prédikátor-író. Az első m. prédikációk és vitairatok →Huszár Gál (†1575) műveiként 1558: jelentek meg nyomtatásban, és Melius Juhász Péter (1536 k.-1572) pp. munkásságában váltak irod. műfajjá. Utóbbit tartják a m. nyelvű prot. próza megteremtőjének. Vitapartnere, →Dávid Ferenc m. nyelvű munkái fejtegetések, prédikációk, vitairatok; hitelvei nem fil. racionalizmusból fakadtak, hanem Isten akaratának értelmezéséből. -

c) A ~ történetírása a Szentírást részben a vallási tanok forrásának, részben történelemkönyvnek tekintette. Ezért a tört-írás és bibliafordítás összekapcsolódott, először a verses művekben: Farkas András Az zsidó és m. nemzetről c. „kisded krónikácskája” 1538: Gálszécsi István kátéjának függelékeként jelent meg. Batizi Andrásnak a Meglött és megleendő dolgoknak teremtéstül fogva mind az ítéletig való históriája (1544) már az egész világtört-et bibliai felfogásban mutatta be, hirdetve, hogy az örök kárhozattól az embert csak a reformáció elfogadása mentheti meg. Dézsi András debreceni prédikátor verses bibliai világkrónikája a Világ kezdetitül lött dolgokról (1548). E törekvéseket Székely István bibliafordító és tört-író foglalta össze. Írt katekizmust, készített himnusz-fordításokat; zsoltárkv-éhez (magyarázatos prózai ford-ok, 1548) kk. zsoltárford-ok szövegét (→Apor-kódex) is fölhasználta. Fő műve, a Chronica ez világnak jeles dolgairól (Krakkó, 1559) tört. eseményekkel igazolja a reformáció jogosultságát a melanchthoni világkép alapján. A hun-m. azonosság révén a m. tört-et a Kr. u. 367. évre vezeti vissza, s ezen időponttól kezdve világkrónikájának gerincét is a m. események alkotják. Írásmódja a 16. sz. köznyelvi formákhoz igazodott. -

d) A reformáció kezdettől fogva szorgalmazta a teljes Biblia nemzeti nyelvre ford-át és kiadását. Heltai Gáspár és munkaközössége 1551-65: Kolozsvárott elkészített 6 köt-et. Ezt követte Félegyházi Tamás debreceni prédikátor (†1586) ÚSz-ford-a, a teljes szentírásfordítás pedig →Károlyi Gáspár életműve. -

e) Az ének a szó- és írásbeliség közötti átmenetként jelentkezett, s lírai, epikus, sőt prózai szöveget is megszólaltatott. Az istentiszt-hez kapcsolódva kezdetben a kat. himnuszt és a népéneket folytatta. A prot. énekeskv-ek archaikus darabjai kk. kat. népénekek, himnuszok, cantiók fordításai és átdolgozásai voltak (Gálszécsi István: Kegyes énekekrül és keresztyéni hitrül rövid könyvecske. Krakkó, 1536). A korai protestantizmus ugyanis a lit-t nem törölte el, csak átalakította és m. nyelvűvé tette. A prot. lit. tehát a szentmise elemeiből alakult ki, benne a pap, a kántor és a kar énekelt és szövegeket recitált. Erre a célra zsoltárok, himnuszok, antifónák és responzóriumok fordításait használták a „prot. misekönyv”, a →graduál szerint. - A már saját hangú prot. költészetben a líraiság, oktató elem és epikus részlet egymásba fonódott; az egyéni vallásosság tiszta lírája a zsoltárok hatására alakult ki; az intő, tanító tartalmú prédikációs énekek és elbeszélő jellegű vallásos históriák a prédikációt egészítették ki. Megfigyelhető bennük az ÓSz kultusza: nemcsak gondolatot, tartalmakat vettek át, hanem nyelvi megoldásokat, stílust is. - A saját hangú prot. ének Batizi András lírai jellegű darabjaiban jelent meg, de ő az egyik kezdeményezője a bibliai históriának is (Az drága és istenfélő vitéz Gedeonról szép história, 1540; Jónás prófétának históriája, 1541). Szkhárosi →Horvát András elődeinél gúnyosabb és nyersebb hangon szólt a kat. egyh. és papjai, ill. a világi hatalmasságok ellen. Sztárai Mihály, a sárospataki isk. egyik megszervezője és a zsoltáréneklés nagy szorgalmazója 16 zsoltár-parafrázist készített (legértékesebbek: a 24, 26, 74, 94.), ezek Huszár Gál (1574) és Bornemissza Péter (1582) énekeskv-ében jelentek meg. 6 vallásos históriájában az ósz-i témákat kora eseményeire vitte át. Szegedi Gergely (†1570) szerk. 1569: a debreceni gyülekezet énekeskv-ének javított és bőv. kiadását. 15 éneke maradt fenn (10 zsoltár-parafrázis, 5 eredeti mű). A magyaroknak siralmas éneke a tatár rablásáról (1566) c. önálló kötete Tokaj környékének pusztításáról szól. Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltára (1561) Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának alapanyaga. - A gyülekezeti ének, elsősorban az unit., ref. szerzők és a →szombatosok révén a 16. sz. utolsó harmadában kezdett igazán bontakozni. Az unit. énekek líraiságukkal különböznek más prot. énektől, új formai elem bennük az időmértékes verselés. -

f) A dráma a lat. nyelvű isk. színjátszás nyomán született, főként ev. és unit. szerzők hitvita-darabjaival. Sztárai Mihály drámáit Sárospatak, Laskó, Tolna iskoláiban adták elő. További emlékek: Válaszúti György: Debreceni disputa (1572), Pécsi disputa (1588) és Basilius István (†1592): Nagyváradi komédia (1573). A bibliai témájú korabeli iskoladráma egyetlen példája, Szegedi Lőrinc Theophaniája (Debrecen, 1575) oktatás a családról. - Heltai Gáspár (1500 k.-1574) a polgári elbeszélő próza egyik kezdeményezője. 1565: sajtó alá rendezte →Bonfini művének Hunyadi Mátyásra vonatkozó 4. részét (Historia inclyti Matthiae Hunyadis). Chronica az magyaroknak dolgairól (1575) c. műve tört. összefoglalás a Zsámboki-féle Bonfini-kiadás (1568) alapján. - Bornemisza Péter (1535-84) a reformáció énekeit tervszerűen gyűjtötte. A Tragédia m. nyelven a Sophokles Elektrájából (Bécs, 1558) c. műve a 16. sz. drámaírás legnagyobb alkotása, a humanizmus és reformáció szintézise. Ifjúkori, Siralmas énnéköm kezdetű (egyetlen világi témájú) verse a →Balassi Bálint előtti világi líra szép példája. Huszár Gál, Melius Juhász Péter, Dávid Ferenc teol. értekezéseit Bornemisza fejlesztette irod. formává, elbeszélő, oktató prédikációi a m. nyelvű világi szépprózát készítették elő. Az év összes egyh. ünnepére és vasárnapjára írt prédikációnak gyűjt-ei az Ötkötetes prédikációskönyv (1573-79, hétezer lapon), a Fejtegetés (1578, a kat. →Telegdi Miklóssal folytatott vitájának foglalata) és a Foliopostilla (1584). A prédikációk példázataival lépéseket tett az önálló széppróza nem objektív, novellisztikus, regényes, hanem szubjektív, önvallomásos változata felé. - További beszédgyűjt-eket adott ki: Decsi Gáspár tolnai ref. prédikátor, Kulcsár György (†1577) alsólendvai ev. lelkész, Beythe István (1532-1612) és az unit. Enyedi György. - f) Kz-ban maradtak fenn Bogáti Fazekas Miklós verses művei: Énekek éneke (1584), Jób könyve (1586). Bogáti Psaltériuma (1580-90) az első teljes m. nyelvű zsoltárford.; benne a zsoltárokat az ósz-i zsidó tört. belső összefüggéseibe helyezi, s ezzel az eredetileg lírai költeményeknek tört. jelleget ad. -

2. A 17. sz. kezdetén a) a vitairat a ~ legnépszerűbb műfaja. Magyari István (†1605 k.) ev. prédikátor, Alvinci Péter (1570-1634), a kassai ev. és ref. együttműködés megteremtője és Geleji Katona István (1589-1649) erdélyi pp. →Bocskai István és →Bethlen Gábor pol-ja mellett mozgósítottak, s a polgárosodás érdekében a heidelbergi ortodoxia keretei között. A kálvinista polg. irod. vezéralakja, →Szenczi Molnár Albert (1574-1634) összekötő volt a m. prédikátor-írók és a ném. tud-os közp-ok között. Zsoltárait kb. 130 különböző dallamra szerezte, s csaknem ugyanennyi versformát alkalmazott. - Bethlen Gábor literátorai a humanista tört-írás hagyományának ébrentartói és az útleírás megteremtői voltak. Szepsi Csombor Márton (1595-1622) a szerzője az első m. nyelvű útleírásnak (Europica varietas. Kassa, 1620), mely kitűnik egyszerű, tárgyilagos stílusával. Bethlen udvarának tört-írója volt Bocatius János, Háportoni Forró Pál és Bojti Veres Gáspár (De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen). -

b) Az oktató költészetet főként unit. verselők művelték világi és vallási témákban egyaránt (Rákosi András: Szép história egy pharisaeus és egy publicánusnak imádságokról, 1613). A fellendülő ipar és polgárosodás új műfajt teremtett: a mesterségdicséret az iparos és kézműves emberek életét és tevékenységét mutatta be. Pápai Páriz Ferenc (1649-1716), Bornemisza Anna fejed-asszony és Teleki Mihály kancellár udvari orvosa s a nagyenyedi koll. tanára volt. Pax corporisa az első nyomtatott m. nyelvű orvosi kv., olyan kv-sorozat tagja (Pax animae, Kolozsvár, 1680; Pax corporis, 1690; Pax aulae, 1696; Pax sepulchri, 1698), mely a béke szempontjai szerint vizsgálja az emberi élet lelki (vallásos), erkölcsi, társad. és egészségi összetevőit. Szenczi Molnár Albert kezdeményezését folytatva vette számba a m. ref. egyh. múltját. Rudus redivivium (Szeben, 1684) c. munkája az első nyomtatásban megjelent prot. egyháztört.; Ars heraldica (Kolozsvár, 1694) c. kv-e az első m. címertan. Dictionarium Latino-Hungaricum (Lőcse, 1708) c. latin-m., m-latin szótárának nyomtatását II. Rákóczi Ferenc támogatta. - Közérdekű alkalmi verseivel is szolgálta a közművelődés ügyét az unit. Felvinczi György (†1716), →Gyöngyösi István mellett a század legtermékenyebb verselője. Kedvelt verstípusa, az oktató-dicséret egy-egy foglalkozási ágat énekelt meg: „Nyergesek dicsérete”; „Hegedűsök dicsérete”; „A tisztes és nemes kalmároknak...dicsérete”; „A jó gazdasszonynak dicséreti” stb. M.F.

Irod. lex. Szerk. Benedek Marcell. Bp., 1927. - Hóman-Szekfű I-V. - Thienemann Tivadar: Irodtört. alapfogalmak. Pécs, 1931. - Szabolcsi Bence: A zene tört. Bp., 1940. - Babits Mihály: Az eu. irod. tört. Uo., 1957. - Szerb Antal: Magyar irod-tört. Uo., 1958. - Horváth János: A ~ fejlődéstört. Uo., 1976. - Keresztury Dezső: A ~ képeskv-e. Uo., 1981. - A ~ tört. Szerk. Klaniczay Tibor. Uo., 1985.